Ottlik Géza

ISKOLA A HATÁRON


 

Az ő nyomán ,tudjuk', hogy az utcán járva-kelve még mindig a boldogság finom, titkos kis láza bujtogat, hogy száz meg száz lehetőség közt szabadon választhatunk; talán a szabadság sem helyénvaló kifejezés itt, mert többről van szó: kötetlenségről, tehermentességről, az érzékelés szabadságáról, hogy birtokba vehessük a világot, ehhez nem elég annyi, hogy ne tartsanak számon, és ne tartsanak semmilyen módon rabságban, hanem még a lelkünk legtitkosabb szerkezetét is meg kell őrizni hozzá sértetlenül.

(ESTERHÁZY PÉTER)

Az Iskola a határon-nak egy első változatát megírtam 1948-49-ben, mégis visszavettem, már majdnem a nyomdából. Túl vázlatos volt, nem jó. Amellett nem láttam volna sok értelmét elkezdeni egy hosszabb publikációs tervet egy ilyen első kötettel, amit nem tudok folytatni. Tíz év múlva aztán kénytelen voltam összesűríteni egy regénybe, amit egyébként talán négy-öt kötetben írtam volna meg." (Beszélgetés; Próza) Az írónak - így az Iskola a határon előtt megjelent - novellásköteteiben már olvashatók a mű kulcsjelenetei. A színhely- és motívum-analógiák posztumusz regényéig, a Budáig (1993) mutatják: Ottlik arra törekedett, hogy teljes életműve kerek egésszé váljon: A modern regényíró behatol a lírikusok tartományába. Egy nagy költő életműve összefüggő egész - önéletrajzi jellegű: végül is azt mondja el, mi az, amit fontosnak tartott életében, létezésében." (Hosszú beszélgetés; Próza).

A mű kétségkívül önéletrajzi vonatkozású; de míg a köztudat szerint az író alteregója Both, Medvéé pedig az eszményeihez öntudatlanul hű" Örley István, Ottlik ennek ellentmond a Prózában: semmi hasonlóság nincs köztük. Semmi, egy-két megtévesztő külső körülményen kívül. Örley szintén leszerelt, s a háború végén bujkált, mint Medve. Viszont Both Benedeknek adtam kölcsön Örley tulajdonságaiból: a Medve Gáborénál nagyobb realitásérzékéből, a környezetbe való jobb beilleszkedő képességéből, szóval István józanabb, bölcsebb lényéből egy adagot."

Az összesűrítés" következményeként többértelmű, többféleképpen magyarázható, soksíkú regény született. Műfaji változatát minősítették (önéletrajzi emlékidéző) kamasz- vagy fejlődésregénynek, példázatszerű nevelési regénynek; Tandori D. véleménye szerint kevésbé életrecept, mint inkább érzékenység-iskola ez a líraiságában is markáns prózának megmaradó, ám semmiképpen sem nevelődési regény."

Az összetett elbeszélői helyzetet Medve fiktív kézirat formájú önelemző visszatekintése, és az elsődleges narrátor, Both ehhez fűzött kiegészítése, pontosítása eredményezi; polemizálása volt diáktársával (Valami célja volt ezzel a ferdítéssel"). Kezdetben váltakozva, szinte párbeszédszerűen vitáznak" - Medve pontos idézése" viszont mindössze négy fejezet -, aztán Bébé nemcsak átveszi a narrációt, de Medve belső világát is analizálja. Źgy a külső-belső nézőpontok is folyamatosan váltakoznak, s ők maguk is több nézőpontból látnak (tízezer lelkük" van). A kétféle nézőpont nem kiegészíti, hanem hitelteleníti egymást", Ottlik szembeállítja az elbeszélőket" (Szegedy-Maszák M.), mert egyetlen, még tudatosan hitelességre törekvő múltidézés, sőt: történetmesélés sem lehet maradéktalanul pontos.

Medve egyes szám harmadik személyben (magát M.-nek nevezve), kívülről - és ezzel az eltávolító módszerrel eleve általánosítva - fogalmaz. (Egyetlen, szó szerint idézett első személyű vallomása az 1942-ből származó összegzés az utolsó fejezetben.) Az ő szólama hangsúlyozottan szépírói"; (halála után kézbesített) alkotása megformált és lezárt. Bébé ugyan első személyben ír, világosabban, egyértelműbben fogalmaz, nyitottan, a múltat a jelenből értelmezve - Ezt sem felejtettem el a mai napig" -, de ő maga is átéli a pontos kifejezés lehetetlenségét. (Jóformán minden szavam hamis és pontatlan lesz, alighogy kimondom"; Minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság, s a végső lényeg a hallgatás táján van, csak abba fér bele.") És lehetetlen különbségeket tenni, súlyozni is: Nem tudom biztonsággal kiválasztani, hogy melyik a döntően szükséges részlet, és melyik az elhagyható."

A történetmondás technikai nehézsége, az események megismertetésének gondja maga is a mű egyik alaprétege, a kommunikáció problematikussága pedig kulcsmotívum - néma gyereknek anyja sem érti+" - és egyben kiindulási pont. Mivel a volt cőgerek foszlányokból, már egy-egy mordulásból (jelentésrétegek sorát megkülönböztetve) értik egymást, közös múltjuk felidézésével a mű azt is vizsgálja: hogyan jutottak el a mögöttes érzelmi tartalmak szavak nélküli megértéséig,  a hazugság meggyűlöléséig, egész létüket meghatározó életfelfogásuk kialakulásáig - bár mindezt nehéz megmagyarázni egy idegennek. A dolgok fontosságát s egyben a fontosság lényegtelenségét. Sok mindent, amit megtanultunk valaha együtt. A világ hülye valószínűtlenségét". (Mégiscsak egy erkölcsi magaslatféle volt az a végső menedék, ahová visszaszorított bennünket a neveltetésünk.  Akivel ezt meg akarnám értetni, annak végig kellene élnie velünk együtt tízéves korunktól fogva az egész katonaiskolai életünket.")

Nemcsak a nézőpontok és a megközelítési módok váltakoznak, az időszerkezet is bonyolult. Az apropó Szeredy és Both - látszólag a mű keretének induló - találkozása 1957-ben, innen következik egy rövid visszapillantás az 1944-es kémtörténet kezdetére, hogy aztán az elbeszélő visszanyúljon minden későbbi történés kiindulási pontjáig: mert minden akkor, ott és úgy kezdődött, ahogy Medve kézirata": 1923. szeptember 3-án, a határszéli kisvárosban - mint az utalásokból kiderül: Kőszegen - a hét újonc katonaiskolába kerülésének napján. A ,keret' nem tér vissza a befejezésre (csak a víz-motívum): a történet az alreálos éveiket lezáró mohácsi hajóúton fejeződik be a csillagos ég alatt, utolsó cigarettájuk közös elszívásával.

Ottlik a retrospekcióban sem követi az időrendet. (Történhetett jóval előbb is. [+] Ámbár lehet, hogy ez nem aznap volt. Talán hetekkel később. Vagy egy másik évben"; Mint meghódított birodalmat, nyeglén járom széltében-hosszában a letelt időt"). Az életet nem folyamatában ábrázolja, az emlékezés (és az értelmező elemzés) mechanizmusa, körkörössége működik, váltakoznak és egymásra rakódnak a síkok. Az átélt, önállósuló belső tartam nemcsak az időrendet, de az elbeszélés ritmusát, tempóját is meghatározza. A mű tematikus szerkezetében az idő maga is témává válik: Nem tudom kifogástalan időrendbe szedni az eseményeket [+] mindez s még sok más is, amit majd el kell mondanom, egyszerre volt érvényes, egy időben [+] mégis, ha nem az időrend egymásutánjában mondom el a történteket, az elbeszélés menete, amely amúgy is hajlamos önkényes értelmezések felé terelődni, kikerülhetetlenül hamis hangsúlyok, egyoldalú szempontok, esetleges, torz, részleges nézőszögek belekeverésével rendezi el az anyagot; mert valamilyen [+] rend mindig ráerőszakolja magát a rendezetlen dolgokra; s talán éppen a lényeget sikkasztja el: a rendezetlen dolgok még ismeretlen, valódibb rendjét."

Az iskolában megélt idő maga is az átélt tartam: [+] a természetes időérzékünk eléggé felmondta a szolgálatot. Vakon tántorogtunk a halmazállapotát vesztett időben, s hol úgy éreztük, hogy egy helyben állunk, hol pedig mérhetetlen messzeségben láttuk magunk mögött a nemrég múlt eseményeket+ Tulajdonképpen csak kétféle napunk volt, Schulze-nap és Bognár-nap. A létezésnek ezt a tovább már alig leegyszerűsíthető ütemét néha megzökkentette a vasárnapi és ünnepi szolgálatnak a hétköznapitól független beosztása"; csak rakódnak bennünk a napok, az órák, a percek: nincs más cselekménye az életünknek."

A teljes részletességgel visszaidéződő első három nap, ill. a kiemelten fontos első három (kiképzési) hónap elbeszélése mellett - amíg múlt velünk, olyan nehezen múlt, hogy szinte önkínzás volt számon tartani a napokat" - a következő évekből csak néhány mozzanat elevenedik fel. Az életükre döntő hatású katonaiskolai három év" együtt pedig egyáltalán nem telt el, hanem van; minden pillanata áll egy helyben, kivetítve a mindenség ernyőjére." (Hogy a mohácsi hajóúton miért éreztem azt a szívem mélyén, hogy mégis minden csodálatosan jól van, ami van: ehhez nem elég, ami történt [+] hanem kell hozzá az előttevaló gyerekkorból tíz naptári esztendőnek a körülbelül negyvenezer felnőttkori év tartalmával felérő anyaga", Buda.)

Bonyolítja a szerkezetet és a lassúság képzetét erősíti Ottlik jellemző módszere: ugyanazokat a mozzanatokat, többször visszatérve többféleképpen jeleníti meg, gyakran külső és belső nézőpontból is. Először röviden említi, majd az erről felidéződötteket beszéli el, aztán (szó szerinti ismétléssel vagy variáltan, új elemekkel bővítve) ismét nekikezd a mozzanatnak, kiegészíti, részletesebben kifejti, majd az ezekről eszébe jutottakkal folytatva halad tovább. Az előre- és hátrautalások rendszerében olyan események köré szerveződik a mű, melyek egyrészt meghatározók akkori helyzetük kiismerésében, életük alakulásában, másrészt támpontot adhatnak későbbi tetteik, magatartásformáik megértéséhez. (Bébé említi, hogy Medve egyszer meg merte húzni a vészféket - maga az elkövető", belső nézőpontból, 9 fejezettel később részletezi a jelenetet; Formes cipőjének leparancsolási esete harmadszorra kerekedik ki - ez első találkozásuk Merényivel, és később az is megvilágosodik, miért fontos egyáltalán új bakancs szerzése; apró műhibaként" először Marcell főhadnagy ejti ki Öttevényi nevét, amiről Jaks Kálmán 1944-es szerepe és még akkor is tartó némasága (majd ezer más) idéződik fel, s csak 3 fejezettel később fejtegeti a körülményeket, okokat és következményeket: a panasztételt és a kiközösítés eseménysorát.)

Jellegzetes a visszatérő motívumok, a gyakran szimbólumértékű képek használata. Ilyen a csillag-toposz és a híres, már-már eposzi, egyben kegyelmi hóesés", valamint, ennek ellenpárjai, [+] melyek persze egymást feltételezve alkotnak kozmoszt: a köd, az eső, a szél meg a sár, [+] ezek mindig az időrend megbomlásával társulnak"; innen, a legmélyebb bugyrokból +szokottă aztán Ottlik a nagy epikusokhoz méltó ívet bejárni a csillagos égig+" (Balassa P.)

A mű külső, első rétege a katonaiskolai gépezet működésének bemutatása. Az eszményített gyerekkorból, a rendezettnek elfogadott külvilágból (a kényeztető és elfogult anyai szeretet után") egy pillanat alatt egy idegen, zárt, kibírhatatlannak tűnő világba, durva környezetbe kerülnek a nebulók", a félelem atmoszférájába. (Akkor reggel még tudtam a világ rendjét, és értettem az egész életet; csak estefelé kezdtem először nem érteni" - Ezzel kezdődött életünk igazi zűrzavara [+] most aztán olyan sűrű köd szállt le - igaza van Medvének -, hogy ettől fogva minden összezavarodott; s napokba, hetekbe telt, amíg annyira tájékozódni tudtam, hogy megtaláljam a saját orromat. De ez már nem az én orrom volt. Én sem voltam már önmagam.") A felettesek megfélemlítő, feltétlen engedelmességet követelő viselkedésmódja - Bognár néha-néha neki is ment valamelyikünknek+" - csak része a mechanizmusnak: ezt igazolják a levélfelbontások, a jól bejáratott kihallgatási módszerek, a jelentések előtti főpróbák. A működtetők összetartoznak - a kiképzőktől a tanárokon keresztül a parancsnokig -, és őrzik az iskola tekintélyét, hírnevét. A fegyelemszilárdító tiszthelyettesek - akik olyan hangon s olyan hangsúllyal beszélnek, mintha a világ hülyéi lennénk, kétbalkezes, ügyefogyott, bamba tökfilkók" - az egész társaságot büntetik, így aztán az esetleges árulkodót, feljelentőt, panaszra jelentkezőt mindenféle ürüggyel leckéztetik (pokrócozzák, kilógatják) maguk a gyerekek is. (Nem álltam egyébből, mint szakadatlan szűkölésből és görcsös figyelemből, hogy megértsem, mivé kell válnom, mit kívánnak tőlem.")

A látszólagos eseménytelenség (napi- és hetirend, csukló, zárt rendben menetelés, gyakorlat, betegség) teljesen kitölti mindennapjaikat, s a tetejében állandóan figyelni kell minden rezzenésre, mert bármi veszélyforrás lehet. (A tanórák nyújtják leginkább a nyugalom pillanatait - Civil iskolás koromban igazán nem hittem volna, hogy ilyen derűs, szinte boldog hangulata lehet a tanóráknak" -, bár a figyelmetlenség ekkor is okozhat bajt (l. a Medve zsíros tanszerládájára tenyerelő Ernst alezredes esetét).

Śjak a társak: Medve szemének barnasága bizalommal tölti el Bébét, hálótermi tömpe orrú szomszédja jóindulatú gyereknek látszik (ő a csöndes, béketűrő" Szeredy). Figyeli a többieket, később neveket társít a jelzőkhöz - a sűrű szemöldökű fiú lesz Formes, a szeplős, puha: Orbán Elemér; a baltafejű: Homola -, így alakulnak ki az epitheton ornansok.

Az itt használatos nyelv szintén ismeretlen (és civilek számára lefordíthatatlan), mert más neve volt a legközönségesebb tárgyaknak is"; később az elsajátított új szókincs, a nemi élet és az emésztés köréből vett fél tucatnyi trágárság mindegyike rugalmasan tudta pótolni a legkülönbözőbb igéket, főneveket+". Sajátságos, önálló érvényű, mással nem helyettesíthető kifejezésmód", kommunikáció is működik: vigyorgás, lökés, ülepen rúgás - rengeteg érzelmi árnyalattal.

A kialakuló háborgó, parttalan szürkeségben" mindig minden kezdődik elölről,

s csak a vakációk világítótornyai" fénylenek: A szabadság nem nagy kezdőbetűvel írott fennkölt eszme volt nekünk, hanem a szó valódi értelme, a választási lehetőségek nagy bősége s a rabság, tilalmak, kényszerek nagymérvű ritkulása."

Az eseménysor fő vonulata a felszínen a vezető klikk - a rettegett Schulze kegyencei" - hatalmának és bukásának bemutatása. (Engem is megvertek, Szeredyt is. Egytől egyig beletörtünk az engedelmességbe".) Pedig egyenrangúak voltak mindnyájan, az újoncokat is beleértve. Semmiféle írott vagy élőszóval kimondott törvény, szabályzat nem adott semmiféle hatalmat Merényi vagy a Varjú kezébe". (Egyébként - legyenek bár dzsentri, katonatiszti csemeték vagy árvák - a származás, anyagi helyzet nem számít közöttük, a pénztelen Jaks legfeljebb" eladja hat napi uzsonnakenyerét", amikor Schulze búcsúajándékára gyűjtenek; Czakóéknál (ahol az apa tábornok, az anya grófnő) állapítja meg Bébé, hogy az ilyesminek semmiféle jelentősége nem volt. Colalto is gróf volt, Borsa Lőrinc pedig báró, de még annyira sem vette tudomásul senki, hogy emiatt különösebben gúnyolták volna őket.") A magukat alulértékelőkkel szemben - Medve pl. kezdetben a világon a leggyávábbnak és legnyomorultabbnak", Both újszerűen gyávának" minősíti magát - ők hihetetlenül magabiztosak: szentül hitt önmagában, ez volt a Varjú titka". (Békén hagyják Czakót, aki bátor gyereknek született" és az állandóan sírva fakadó Tóthot, aki mellesleg még pimaszabb önbizalommal hitt saját nagyszerűségében, mint Merényiék".)

A többiek nem tudnak összetartani, nem állnak ki a másik mellett, inkább struccpolitikával eltemetkeznek. Kényszerből, félelemből ezen a szinten is elárulják a barátjukat (l. Jaks és Öttevényi, Halász Petár és Bébé esete) - kialakul a látszatmorál, a mások előtti (barát- és önmegtagadó) viselkedésmód; az árulót saját bajtársai vetik ki" (Öttevényit önfertőzőnek minősítik). A csomagokat fosztó, rabló maffia mindenki más kezdeményezését, tevékenységét megakadályozza (rádiózás, gyűjtések, írás), az alakuló kapcsolatokat nem tűrik, összeesküvést szimatolnak" mindenütt. A félelmüket kimutatók, az őket lekenyerezni próbálók kiszolgáltatják magukat, s a bántalmazottaknak is célszerű megtanulni nevetni saját magukon, együtt a többiekkel.

A lassú változások alig vehetők észre: a Merényiék talpnyaló külső körén" is kívülrekedtek lassacskán megerősödnek. Amikor ugyanis a többszörös alárendeltség és kiszolgáltatottság már kezd megszokottá válni, védekezési taktikákhoz folyamodnak, észrevesznek apróbb örömöket (közös éneklés, első hó), és az adott lehetőségek között kiépítik saját világukat (kockás füzet, Mikulás-műsor; a focizásból kirekesztettek atletizálni kezdenek és eredményességük aztán újabb lehetőségeket is biztosít); egyre fontosabbá válik a belső élet, óvatos társkeresés indul, közelebb kerülnek egymáshoz.

Mindez az élmény, tapasztalat és megfigyelés egy életre meghatározó valamenynyiük számára: Talán azt is megszoktuk, hogy a vereséget izgalmasabb, sűrűbb anyagból való dolognak tartsuk a győzelemnél - mindenesetre igazibb tulajdonunknak"; A sok nehéz tudás ólma már régen jól megülepedett a szívünk vagy inkább valahol a gyomrunk alján, miként az erős, tengerre épült hajók tőkesúlya, s a világnak ez a keserű ismerete, ha le is lassítja nagyon a vitorlánkat, de szilárdságot ad"; Erős és szilárd tartalom ez az emberben [+] a külsőbb rétegek, mint ez a mai civil életünk, már könnyű és csak játék".

A külső események belső következményeinek bemutatása a regény legfontosabb rétege. Ottlik nemcsak a módszereket, hanem azok hatását is vizsgálja: hogyan változik jellemük, hogyan alakulnak a kapcsolatok a felszínen és rejtetten, milyen taktikák, reakciók variálódnak. Ahogy megismerik önmagukat, társaikat és a világ szerkezetét"; nemcsak rombolják, de építik is személyiségüket, leküzdik félelemérzésüket ([+] azóta soha nem érzek pánikot sűrű ködökben, általános zűrzavarban, világfelfordulások idején, bombázott, sötét városokban és vesztes háborúkban, hanem csak zsebre vágom a kezem, és nyugodtan ácsorgok egy helyben").

Az ellenállás és az alkalmazkodás lehetséges variációit mutatják a magatartásformáik a nyílt lázadás változataitól (Öttevényi, Medve), a teljes értetlenségtől (a bundás" Apagyi) a tökéletes azonosulással próbálkozókig (Czakó, Tóth, Drágh). Mindhárom - egyébként művész-hajlamú - főhős az álmok világába menekül (Medve a Trieszti Öbölről és a lovasról, Bébé Júlia-nagynéniről, Szeredy Barikáról álmodozik, de már a külvilág, az otthon realitása is álommá válik a drillel szembesítve). Hármuk alakulása áll az előtérben: alkatilag Szeredy a tudomásul vevő, Both az alkalmazkodó, a mindenkinél sokkal érzékenyebb Medve a szembeszegülő - valamennyien éreztük a kiszolgáltatottság gyalázatát, de Medve valósággal merevgörcsöt kapott ettől az egésztől, és utána teljesen megnémult".

Bébé megfigyelni  és megismerni" akarja az itteni szokásokat", hízeleg, udvarol; felfelé ívelő pályáján egészen közel kerül a negatív morális pólushoz, de mindenből hiányzott a régi keserűség éles, tiszta íze. [+] Eloszlott a köd, és nyomban romlani kezdett a látásom". Aztán az így már-már elvesző erkölcsi érzékét nyeri visz-sza, főleg Medve példájának hatására. A Bébével közös titkokat őrző, béketűrő Szeredy aktivizálódik, majd szembeszáll: teljesen szokatlan módon kiáll Bébé mellett.

S míg az évek folyamán az ő passzivitásuk megszűnik, a minden képmutatástól irtózó (így eleve életképtelennek tűnő) érthetetlen, dölyfös, csökönyös, ideges, lassú", komplexusossá váló, lázadozó Medve önvizsgálatokat tart (erre különösen alkalmas a háromszori fogda). Öttevényi ügyéről arra a felismerésre jut, hogy bár annak kétségtelenül igaza volt, de miként a matt-fenyegetés ellen sem lehet úgy védekezni, hogy felborítjuk a sakktáblát, az igazság nehézágyúit sem lehet bevonszolni olyan törékeny szerkezetekbe, mint az emberi társadalmak." Saját szökése után, a szimbolikus senki földjéről visszatérve már tudja, hogy átlépett egy határt" (a gyerekkorét), ahonnan nem fordulhat vissza - és nem megy haza az édesanyjával, már késő". Próbálkozik az alkalmazkodással, ügyetlenül is (l. Edelényi százados, Tóth), még néha elveszti a fejét" (kihívja Merényit párbajra), de egyre megfontoltabb, józanabb. Olyan világban szeretett volna élni, ahol mindenki érti még a néma gyereket is. Magyarázkodás nélkül. [+] A világ nem ért másból, mint a hangos, elnagyolt, durva jelekből. A látszatokból. [+] de fájdalmasan érezte, hogy nem tud többé tudomást nem venni erről a világról, melyben a szavak, tettek tökéletlen látszata uralkodik+" Bébével a kórházban arra is rádöbbennek, hogy mennyire szeretik egymást"; végül szinte mindenkit a tehetetlen összetartozásnak időtlen időkre szóló köteléke bogozott össze"

- Medve és Bébé majdnem egyformán fogalmaz (II. 11.; III. 25.) - valami, ami kitermelődött, tejsav vagy gyanta, a sebekből, izomlázból, fájdalomból, törekvésekből, és lehetővé tette, hogy éljünk; valami, ami talán kevesebb a barátságnál, és több a

szerelemnél." Erkölcsi érzékük megőrzésével kialakul és erősödik biztonságérzetük (l. medvesapó); felismerik, hogy a kiszolgáltatottságot a belső függetlenséggel ellensúlyozhatják."

Ottlik mindent rendkívülivé tud tenni" (Tandori); előadásmódjára jellemző az aprólékos hitelesség, a pontosság, a szemléletesség; valamint a felnagyítás, a pátosz és a szépítgetés teljes hiánya. Nemcsak az előadás fölényes biztonsága meg a látszólag laza, kötetlen modor mögött a szigorúan tudatos művészi fegyelem és takarékosság fogja meg az olvasót, hanem bizonyos művészi-emberi erkölcs is" (Rónay György).

Aligha lehet tagadni, hogy Ottlik regényében az erkölcsi érzék a keresztény hagyomány jegyében válik közösségformáló erővé. Bébé zaklatott önvizsgálata éppúgy a Bibliára utal, mint Medve Gábor végső töprengésének ez a mondata: +A kenyér nem elégă" (Sz.-M. M.). Medve kéziratának talányos jeligéje (Non est volentis, neque currentis, sed miserentis Dei; ,Nem azé, akinek arra akaratja vagyon, sem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené', Szt. Pál, Róm. 9:15-16) - ez egyben az 1. és a 3. fejezet címe is - kulcs a mű jelentésének meghatározásához: a kegyelmi állapotra, a sorsszerűségre, az eleve elrendeltségre utal. A példázat valóban ellenszenvesnek tünteti föl a törekvő önzést és a türelmetlen sietést, míg a könyörületes megbocsátást egyértelműen értékké emeli, de egyszersmind olyan eszményként fogalmazza meg, amelynek érvényesülési köre a regény szereplői fölött helyezkedik el. + A kőszegi védők példája ugyan közös nevezőt teremt Medve és Both között, a regény végső fejezetei azonban arról tudósítanak, hogy magatartásuk ismét távolodott egymástól. A kettős nézőpont, mely a történet előrehaladtával közeledni látszott egymáshoz, az utolsó lapokon ismét különválik. Bébé esetében a keresztény távlat lehetősége ahhoz a meggyőződéshez vezet, hogy ,mégis minden csodálatosan jól van, ahogy van', Medve viszont sokkal kevésbé szemlélődő, beletörődő életeszményt fogalmaz meg: 'a világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni, nem újrarendezgetni azt, ami már megvan benne, hanem hozzáadni mindig'. Elfogadni vagy cselekedni, tudomásul venni vagy föllázadni: e két magatartás a könyv végén újból felesel egymással, noha kétségkívül átlényegülten, magasabb szinten, az erkölcsi érzéknek kétféle lehetséges megnyilvánulásaként" (Sz.-M. M.). Esterházy Péter szerint: Ottlik valamiféle méltóságot ajánl vagy kínál nekünk. Mert lehet, hogy az élet olyan, hogy alkukat kell kötni benne, de ezeket az alkukat is méltósággal kell kötni. És ha nem lehet méltósággal alkut kötni, akkor nem szabad alkut kötni! Azt mondja, hogy van, amit lehet, és van, amit nem lehet."

 

           Iskola a határon:


Tartalom
Mutató

Első rész: Non est volentis

  1. Hét újonc, 1923. szeptember 3-án. A hibás szemű negyedéves. Hejnakker! Medve Gábor. Tóth, Czakó, Orbán
  2. Alkonyat. Kisváros a hegyek közt. Kürtösök gyakorolnak. Tulp tanár anatómiája. Fizikai szertár
  3. Egyenruhában. Medve finnyásan vacsorázik. Orvosi vizsga. Raktár, sietség. Bognár tiszthelyettes
  4. Takarodó. Piszkos árnyékszék. Éberség elalváskor
  5. Másnap. Ébresztő, hipermangán, reggeli. Szeredy szerelmei; kislány az épülő házban. Fölösleges viszontagságok
  6. Megérkezik a zászlóalj. Vezényszavak a főalléban. Halász Péter barátom Budán. Orbán süteménye
  7. Formes bakancsa. A trieszti öböl. Dégenfeld hógolyókkal. Egy kis fürdőhely unalma
  8. Egy nyájas őrnagy a szökőkútnál
  9. Schulze tiszthelyettes úr belép. Formes mezítláb. Szeredy nem felel. Szekrényrend. Zűrzavar kezdete
  10. Rövid háború. Az álmos szemű Merényi. Czakó és Medve a földön
  11. Hosszú vereség. Schulze németül beszél. "Leülni. Föl." Szeredy keresztneve
  12. Még egyszer Orbán süteménye. Schulze igazságot tesz. Mosdatások. Czakó a mosdóban
  13. Egy alezredes. Bognár. Halász Péter elrohan. Homola. Merényiék munkában. Gyávaságom
  14. Colalto és kupleráj a tanteremben. Tanszerláda. Nyelvhasználat. Könyvek. Sapkák a fogason
  15. Könnyű akadálypálya. Medve kézirata. Kötözés a kórházban. Levélírás, Marcell főhadnagy. Futballozók. Czakó tollszára, árnyékszék. Gyáva csürhe

Második rész: Sár és hó

  1. Első éjszaka. Törülközők az ágy végében. Colalto számol. Az időrend felborul. Sűrű köd ébresztőkor
  2. Dragonyoszubbonyok. Fekete kéz? Kivonulás rendes csukaszürkében, nóták, búrkalap. Czakó levele és Medve. Lila ég, a szerszámaim otthon
  3. Rugdosások. Schulze jogrendje. Sárga papír és Szabó Gerzson. Rajzszögek reggeli helyett. Czakó és Medve, olajos tenyérrel
  4. Az idő múlása. Fekete kéz a falon. Fésűtisztító fonál. Vacsorára lencse kolbásszal
  5. Zsoldos naptárja. Kétféle napunk. Szerdai rajzterem. Fürdés pénteken. Gyakorlatozás. Schulze udvara. Monsignor Hanák szobái. Kovách Garibaldi
  6. Hétfő, körülbelül. Ferenciek tere, Városi Színház. Ernst alezredes. Matej kacsazsírja. A Varjú, Mufi kutya, zsír, zöld deszkalap, rosszul szinkronizált némafilm. Kihallgatáson
  7. Medve büntetése. Kézirata. B. B. és Szabó Gerzson
  8. Fátyolos hölgy a parkban. Kovách Garibaldi. Néma gyereknek anyja sem érti szavát. Az asszony elutazik
  9. Kmetty fúvócsöve. Medve várakozik. Közönyös. Halász Péter tréfája a szájmosással. Drágh névsort olvas. Medve ledobja Merényi ingét
  10. Vidám férfiasság? Laczkovics Sándor, Czakó, Zámencsik. Fényképezés október végén. Sűrű köd, fejvesztett vezényszavak, lazsálás
  11. Váradon, 1944-ben. Szeredy ablakán bezörgetnek. Egy idegen százados, "Szervusz, Bébé." Magdi, autóút. Tejsav, hegymászók. Jaks Kálmán
  12. Öttevényi és a gyümölcsíz. Tóth Tibor ministrál. Medve kápolnába jár. Matej fakírsága. Kalugyerszky és a kacsazsír. Összetörik az üveg. Merényi arcfintora
  13. Kincstári séta a külső fasorban. Öttevényi énekel. Szerecsendiót találok. Csomagom szétosztása. Júlia levele. A bébézés kezdete. Öttevényi a panaszrovatban
  14. A vizsgálat. Zámencsik négykézláb. Jegyzőkönyvezés az irodában. Colalto jól felel. Drágh felháborodik. Borsa balszerencséje. Öttevényi elmegy
  15. A fegyelem megszilárdítása. Ostromállapot. Borsa a rangsor végén. A chicagói Michigan Avenue. Szeredyvel ébresztőre megyünk. Ereklye? Egyedül a folyosón, hajnal előtt. Egy betört ablak
  16. Medve a tócsában. Kötélmászást feladja. Zsíros kenyerét földhöz csapja; fogdába kerül. Marcell főhadnagy a könyvtárban. Schulze megvédi Medvét
  17. Tánc, tanulás. Természetrajzlecke és medvetánc a tanteremben. Razzia; Colalto gyűjteményét elkobozzák. Éjszakai riadó. Medve eltűnik
  18. A senki földjén. Hajnali misék. Lépcső a kőfalon. Lódobogás. Bádogdoboz
  19. Lyukasóra félhomályban. Medve nem megy haza az anyjával. Matej veszélyes kíváncsisága. Szabó Gerzson közbeszól. Zsoldos lerajzolja a lakásukat. A medvesapó
  20. Késő ősz, 1923. Istentisztelet a fizikateremben. Medve csuklózik a ködben. Sár, baj, semmi
  21. Havazás indul. Krumplisütés a tanteremben. Kölcsönadom a Lázadás a Bounty fedélzetén-t

Harmadik rész: Sem azé, aki fut

  1. Sebhely Medve arcán. Zsoldos festi. Cserkész! Fürdő Bognárral. Tolongás az ajtóban. Zuhanyok, gőz
  2. Harmadszor a fogdában. Für Elise a falon át. Marcell irodája. Búcsúzkodás a konyhában. A látszatokról. A lovas titkos parancsa. A porta. A Haris köz, fogorvoshoz menet. Semmilyenség. A foglár goromba
  3. Kórházban. Láz. Csönd. Kappéter és egy negyedéves. Tisztaság. Scott kapitány utazásai. Az orvos ezredes. Majvald néni. Laczkovics Sándor
  4. A gyengélkedők csoportja. Kappéter újra. Felkiáltójelek a táblán. Szabadság. A transzport a vonaton. Czakó a csomagtartóból nézve
  5. Budapest, 1923. december 20. Czakó és az apja pisztolya. A lőtéren. Húsvét előtt, 1925-ben. Rádiózás. Czakóéknál, vendégség. A moziban; átülök Medvéhez; lányok a sötétben. Megyünk együtt a Kálvin térig
  6. A transzport, vissza. Czakó és Tóth Tibor. A Varjú közbelép. Palugyay a kisülésen. Zsoldos hírei
  7. 1925. szeptember. Bevonulunk negyedévesnek. Schulze marad. Az esztrád alatti asztalnál. Összeveszésem Szeredyvel. Súlydobás. Algebra. A Júliától kapott könyvem. Hetilapunk
  8. Beosztásunk a századoknál. Egy engedetlen bundás Kmetty asztalánál. Kovách Garibaldi és Apagyi
  9. Szeredy fontossága. Kibékülünk franciaórán. Palugyay. Készülődés a házikabaréra. Apagyi "halála"
  10. Enyhe december. Váratlan vendégek az előadáson. Mufi vállalkozását felszámolják. Zenekar a tanterem végében. Colalto gyűjteménye. Medve mellém ül. A füzetünk. A főallét lerajzolni. Szél a parkban
  11. Könyvek. Nick Carter, Schopenhauer, Nemzeti Sport. A Varjú veszélyessége. Mufi bukása, párbaja
  12. Januári hó, 1926. Timsó, borotválkozótükör. A városi templomban. Kórházban, Medvével. Éljük világunkat, mint a patyolat
  13. Kutatás a fiókomban. A Varjú udvariassága. Szeredy szótára. Medve igazságtalan. A vizsgálat. Matej megsántul. Szeredy pofon vágja Kmetty Mancit
  14. Bizonytalanság. Várom a csodát. Czakó lakodalomban Piskolton. Medve dühös rám; felel algebrából. Éjjel a padláson
  15. Vészfék a gyorsvonaton, húsvét után. A Varjú dicsősége. Menotti mesél. Gereben Énok. Orbán almái. Labdázás ötszögben. Schulze búcsúajándékára gyűjtünk
  16. Balabán tiszthelyettes. Fosztogatás a hálóteremben. Palugyaynak karját töröm. Gereben narancsai. Medve széttépi a kockás füzetet. Futball
  17. Tóth Tibor szemtelensége; holmija. Elrontjuk Zámencsik rádióját. Gereben csodálkozik. Pihenő a forrásnál
  18. Rövid barátság. Tóth Tibort Merényi pártfogolja. Átültetik az esztrádra. Kitesznek a csapatból. Atlétika
  19. Párbaj Homolával. Merényi félbeszakítja; kétféle sebesülése. Figyelem a helyzet alakulását
  20. Tréning a régi tornatéren. Diszkosz a fűben. Medve végig sem hallgat. Törökök. Egy régi kimenőnk a városban: a jó barátok. Majong. Tóth Tibor vörös füllel
  21. Fordulat. Konfirmáció, fényképezés. Colalto és a konyhaséf. Balabán csöndes hangja, furcsa tekintélye. A Monsignor szobájában. Hat üres ágy
  22. Homály és rejtély Merényiék után. Hét üres ágy. Megvédjük Balabánt az uszodában. Meleg nyár
  23. Szeredy a Lukácsban, 1958-ban. Miért jött vissza a hegyről? Felemás hangszere, huszonhatban
  24. Végzett negyedévesek. Utazás. Goromba százados a főreálban. Medve és Kmetty Fidél. Fekete hajú nyolcadéves, szolgálatban. Matej őszinte hízelgése. Éjszakai hajózás. Medve jegyzete
  25. Őrség a hajón. Medve minősítése, anyja levelei. Kenyér, Memphis. Látogatásom Júliánál. Szeredy tömpe orra a cigaretta parazsánál

Ismertető
Egy katonaiskola élete adja a regény témáját, egyik bírálója szerint: az emberiség intézményesített elölésének pontos rajza. Az Iskola a határon bármennyire is olvastatja magát, nem könnyű olvasmány. Miért? A tárgyánál fogva, az ábrázolt életkörülmények miatt. Ottlik zárt világba visz, a normális élettől elszakított, szélsőséges helyzetbe, és ott aprólékosan ábrázolja a gyerekhőseivel történő szörnyűségeket, azt, hogy egyéniségüket, a védettségben való hitüket, a családi otthonból hozott szeretetvágyukat, igazságérzetüket hogyan zúzzák szét a lehető legbrutálisabban. Ezek a gyerekek - szüleik szerető gondoskodásából - voltaképpen hajótöröttek, ellenséges benszülött törzs foglyai egy távoli szigeten. Ottlik nem a fasiszta emberformálás modelljét írta meg a könyvben. Nem ez a lehangoló tény a legfőbb üzenethordozó a regényben, hanem az, hogyan lehet ezt a nem élni való életet kibírni, hogy az élet jó dolog, hogy van egy függetleníthető belső világunk, amely ezt a dresszúra kellős közepén, vagy a rácsok között is érzékelni tudja.

 




Professzionális Tárhely