Professzionális Tárhely

Örkény István :

                                                                              Toték
                      



A szerzőről :

Budapesten született, 1912. április 5-én, jómódú, zsidó származású gyógyszerészcsaládban. író. A Piarista Gimnáziumban érettségizett 1930-ban, majd beiratkozott a műegyetem vegyészmérnöki karára. Ott szerzett vegyészmérnöki, a tudományegyetemen pedig gyógyszerészi oklevelet. 1937-ben került kapcsolatba a Szép Szó körével, 1938-39-ben Londonban és Párizsban tartózkodott, alkalmi munkákból élt, 1940-ben hazatért, ismét beiratkozott a műegyetemre, 1941-ben kapott diplomát. 1942-ben munkaszolgálatra hívták be, és a szovjet frontra vitték, ahol a 2. Magyar hadsereggel gyalog tette meg az utat a Donig. Voronyezsnél hadifogságba esett, 1946-ban térhetett haza. 1954-től a Szépirodalmi Könyvkiadó lektoraként dolgozott. A forradalomban való részvétele miatt 1958-63-ban nem publikálhatott, s ezt az időt az Egyesült Gyógyszergyárban töltötte mérnöki beosztásban.

Felvételét kérte az MKP-be, és 1956-ig tagja maradt a pártnak. Hamarosan az újjászülető magyar irodalom egyik vezető képviselője lett, ki a Magyarok, az Újhold és a Csillag című lapok munkatársaként is dolgozott. 1949-től néhány évig színházi dramaturg is volt, gyakran publikált riportokat a Szabad Nép-ben. Írásai a groteszk és az abszurd határán mozognak, mindegyikben kiemelkedő jelentőségű műveket alkotott. Szinte ő találta fel az egyperces novellák műfaját, másik irodalmi területe pedig a dráma.

Drámái először kisregényként készültek el, és csak utána született meg színpadi változatuk. Mint ahogy az egypercesek, a drámák is groteszk, abszurd, és morbid elemek keveréséből állnak, és érződik bennük a magyar sorsra való utalás. Művei egyszerre filozofikusak, groteszk és abszurd elemekkel tarkítottak.

Főbb művei:

·         '63 Macskajáték

·         '64 Tóték, majd '67-ben színpadra írta,

·         '68 Egyperces novellák,

·         '69 Pisti a vérzivatarban,

·         '76 Kulcskeresők.



http://bin.sulinet.hu/nagymagyarok/kotelezo/images/mu.gif

http://bin.sulinet.hu/nagymagyarok/kotelezo/totek.gifA magyar drámairodalom groteszk irányzata Örkény Istvánnal, neki is a Tóték című darabjával indult útnak, mit először kisregényként, a korszak jellegzetes magyar epikai műfajában írt meg a szerző. A műben rejlő drámaiság tette lehetővé a színpadi átdolgozást, így az 1967-ben megszülető Tóték c. tragikomédia a második világháború utáni magyar irodalom első jelentős nemzetközi sikere lett. Az pedig furcsa paradoxon, hogy az eredetileg irodalmi forgatókönyvnek készült alkotás filmes megvalósítása váratott legtovább magára, de elkészülte után "Isten hozta őrnagy úr!" címmel filmváltozatban is világsikert aratott.

Már a dráma alapszituációja is abszurd, ugyanis egyidejűleg van jelen Mátraszentanna hegyvidéki falucskája, valamint a front. A falu, ahol a kedvesen ostoba vidéki tűzoltó család éli mindennapjait, s a front, ahol Gyula fiuk tölti szolgálatát. Ám a két tér mégis egyidejűleg van jelen. A történetet egy tábori lap megérkezése indítja el, melyben Tót Gyula magyar katona ír családjának a frontról, s "örömmel" közli, hogy parancsnoka szülei házában tölti el szabadságát. A parancsnok, kinek kegye megmentheti Gyula életét. Ám a lap érkezésekor történik még valami, amit a család nem tud, de az olvasó igen: egy értesítés is érkezett Gyula haláláról, melyet a postás - Tóték iránti szeretetéből - nem kézbesített. Így a "félhülye" Gyuri postás szerepe a sorsokat kézben tartó mindenható abszurd változatává magasodik. De a remény még él, s az őrnagy érkezésekor békésen összebújt család elégedetten konstatálja, hogy az őrnagy "kétszer is vett a töltött csirkéből", s hogy Gyula ennek bizonyára hasznát látja. Az Őrnagy nem barátságos ember, idegeit megviselte a front, túlérzékeny, akaratos, ki rettegésben tartja a szolgálatkész egyszerű családot. Ugyanakkor az Őrnagy nem egyértelműen negatív szereplő, mert ő is áldozat, méghozzá a háború áldozata. Ez persze még nem menti fel az alól, hogy másokon uralkodjon. De nem bírja a semmittevést, és úgy vallja, hogy a munka ad értelmet a dolgoknak, megoldja az emberi problémákat, és mindig dolgozni kell, mert csak akkor jön el a jobb kor, mikor az egész világ rávehető lesz az egyetemes dobozolásra.

Az apa, anya, egy lány és egy fiú szerkezetből álló Tót család élete bárgyúan tunya, de természetes élet. Tiszteletet élveznek a községben, de ami azon kívül történik, abban nem vesznek részt. Jóindulatúak és közönyösek. Jellemző Tótné sűrűn ismételgetett "bölcsessége": "Látod, látod, édes, jó Lajosom, egy kis jóindulattal csodát lehet művelni." Ez az eposzi hagyományok maradványának tekinthető "Édes, jó Lajosom"- állandó jelzős szerkezet is a műben. Szintén a szerkezet erősítését szolgálják a visszatérő motívumok. Az őrnagy megjelenése félelmet kelt a családban, mi csak fokozza nevetségességüket, s megfosztja őket attól a kevés természetességtől is, ami ebben az életben kijárna nekik. Az Őrnagy és Tóték viselkedése kölcsönösen feltételezik egymást. Tóték szolgalelkűsége, eleve hibás életstratégiája és életformája szinte rákényszeríti az idegent, hogy hatalmaskodni kezdjen. Szinte felkínálják a lehetőséget az Őrnagynak, hogy zsarnokuk legyen. A tetőpont felé haladva, ahogy Tót Lajos tűrőképessége fogy, működni kezdenek normális emberi reakciói: menekülési ösztöne, álmossága.
A második rész első jelentében megszökött Tót, s az egyre erősödő megalázások fokozzák is a mű ívét. Majd kiderül, hogy hiába a házigazda szökése, Tótot senki sem támogatja a faluban. Ki i az igazi őrült? Tót, mert lázad az elnyomás ellen, vagy a többiek, mert nem lázadnak? Hiába Tótnak van igaza, mivel ő van kisebbségben, és a többség szava dönt, ezért őt tekintik kívülállónak. Az író ezzel arra akar rávilágítani, hogy nem biztos, hogy az az igazság, amit többen állítanak, és aki kimondja az igazságot, annak kell bujdokolnia a hamisak elől.

A regény befejezése is abszurd: Amikor Tót újból érzékelni kezdi maga körül a régi rendet, és megkönnyebbülten veszi tudomásul Varró őrnagy távozását, ráeszmél, hogy mégsem sikerült a "szabadulás", ezért feldarabolja a kedves vendéget. "Négy egyforma darabra vágtam…" "Te mindig tudod, hogyan kell csinálni."

Tót tette nem felszabadító, megváltó tett. Arra is figyelmeztet, hogy igyekezzünk megkeresni saját magunkban azt a pontot, ahol manipulálásunkat és megaláztatásunkat már nem tudjuk tovább elviselni. Az író rendkívül érzékletes, a dolgokra rápillantva ábrázol, ítél.

http://bin.sulinet.hu/nagymagyarok/kotelezo/images/tartalom.gif

Varró őrnagy úr elfogadta a szolgálatában álló Tót Gyula meghívását, és házukban tölti kéthetes betegszabadságát. Ugyanis "a partizánok nagyfokú zaklatása miatt a szeretett őrnagy súlyos álmatlanságban szenved, továbbá a szagokra is érzékeny. Egyes szagokat nem tud elviselni, mások viszont, pl. a fenyőszag, megnyugtatják."

Így megérkezik a békésen éldegélő Tót családhoz, hogy fenekestül forgassa fel jól megszokott hétköznapjaikat. A dráma első szintje valóságos térben és időben játszódik. A Mátrában, egy kis faluban, ahol Tót és felesége, sőt lányuk is valóságos személyek, az alaphelyzet is nagyon konkrét, a fiuk kint van a fronton, és csak táviratokból értesülnek hogylétéről. A cselekmények kibontakozása során kialakul a groteszk sík, amit a "Dobozolás" jelenít meg, s ez egyre inkább modellé alakítja a történetet.

A darab két szereplőt határoz meg: az Őrnagyot és Tótékat. Az Őrnagy fokozatosan átveszi a hatalmat Tóték felett, és önkényesen uralkodik rajtuk. Tóték - fiuk érdekében - engedelmeskednek neki, s máris kialakulhat a totális diktatúra modellje. Eleinte még Tóték is akarták, hogy az őrnagy uralkodjon rajtuk, de később már nem tudtak ebből a megalázkodó szerepből kitörni, amikor pedig már igazán elegük lett az őrnagyból, akkor már nem volt sok hátra, és úgy döntöttek, hogy azt még kibírják. A zsarnok távozásával mindenki megkönnyebbült, de az Őrnagy - vesztére - visszajött, ekkor tört ki Tótból az a mérhetetlen düh, ami kellett ahhoz, hogy a margóvágóval négy darabra aprítsa. Persze a család ekkor még mindig nem tudja azt, amit az egész falu már régen, hogy a Gyuláért hozott áldozatvállalás teljesen felesleges, hiszen már rég halott.

A mű maga egy teljes modell, amely a diktatúrát, és annak kialakulását mutatja be. Megjelennek benne fasiszta elemek, mint például az Őrnagy személye, és megjelennek benne a szocializmusra jellemző vonások is, ahogy az asszonyok alárendelik magukat az Őrnagynak.

A mű abszurdsága mára realitássá szelídült, s kiválóan ábrázol egy meghatározott történelmi kort.

 




Professzionális Tárhely