Professzionális Tárhely



Thomas Mann :

                                                                                Mario és a varázsló

A szerzőről :

Az író a polgári élet lehanyatlásának nagy összefoglalója, s egyben a XX. századbeli széppróza egyik legnagyobb, már életében klasszikussá emelkedett alakja.

Nagy polgári hagyományú lübecki patríciuscsalád leszármazottjaként született 18875. június 6-án Lübeckben. Apja kereskedő volt, ki fiait is hasonló jövőnek szánta. Thomas magánúton végezte tanulmányait, miket 1889-től a Katharineum reálgimnáziumi tagozatán folytatott. 1891-ben apja vérmérgezésben meghalt, felszámolták cégüket, eladták házukat, s Münchenbe költöztek. Az érettségiig ő Lübeckben maradt, majd kereskedőként kezdte felnőtté vált életét. Gyakornok lett egy biztosítótársaságnál, közben magánérdeklődésből bejárt az egyetemre órákat hallgatni. Utána Bátyjával, Heinrichhel elmegy világot látni és gyakorlati tapasztalatokat szerezni, minek eredményeként egyikükből sem lett kereskedő. Heinrich Mannból később igen jó író lett, ő is belenőtt a század német klasszikusai közé.

Thomas útja egyenes és töretlen volt. Huszonöt éves korában A Buddenbrook család című nagyregényével lett világhíres író. Korai novelláival pedig kivívta a nagy íróművésznek járó köztiszteletet. 1904-ben megismerkedett a müncheni matematikaprofesszor lányával Katja Pringsheimmel, kit egy év múlva feleségül is vett, s kitől hat gyermeke született. Az első világháború kezdetén még hitt a német törekvések történelmi igazságában, de az értelmetlen vérözön láttán kiábrándult. Hitler uralomra kerülése után emigrációba ment, s Amerikában az antifasizmus nagy hatású szószólója lett, ki nemcsak írásban, hanem személyesen, a rádión keresztül is képviselte az embertelenné vált németséggel szemben az emberséges németséget, a nagy humanista hagyományok németségét. 1929-ben Nobel-díjat kapott. A fasiszta Németország megfosztotta állampolgárságától és díszdoktori címétől. Az ötvenes években Svájcban telepedett le, mert nem akart jelképes állásfoglalást az egyik vagy másik Németországgal szemben. Nyolcvanéves korában halt meg Zürichben. A világ minden részében úgy búcsúztatták, mint a kor legnagyobb íróját.

A műről :

Az író családjával 1926. augusztus 31. és szeptember 13. között két legkisebb gyermekével egy kis olaszországi üdülőhelyen, a Pisa közelében fekvő Forte dei Marmiban nyaralt. Amint az egy barátjának írt leveléből később kiderült, Cipolla és Mario is létező személyek voltak. A bűvész épp ezen az üdülőhelyen lépett fel, s minden úgy történt, ahogy az a műben is szerepel. Kivéve a tragikus befejezést. Mario ugyanis nem volt szerelmes, és a bekiabáló fiú sem volt az ő vetélytársa. A befejezés ötlete nem is Manntól, hanem legidősebb lányától származik, aki cseppet sem csodálkozott volna, ha a fiú lelövi a bűvészt.

Thomas Mann az élményt három évvel később, 1929 augusztusában-szeptemberében vetette papírra egy Kelet-Poroszországban tett üdülés során.

A történet helyszínéül megadott Torre di Venere a valóságban nem létezik, hanem két közeli település Portovenere és Torre di Greco összevonásából származik.
Fontos tényező, hogy az író egyes szám első személyben mondja el a történetet, némi távolságtartással úgy, mint akinek már van lehetősége arra, hogy némi rálátással kommentálja az eseményeket. Így van lehetősége arra is, hogy felfedezzen olyan összefüggéseket, miket az élmény hatásakor nem volt módja megtenni. A mű szerkezete két részre tagolódik: a hosszú bevezetővel Mann azt a világot mutatja be, amiben megszülethet és működhet a Cipolla által képviselt eszmeiség és gyakorlat. Ebben a világban van előítélet, háttérbe szorul a természetesség, a valóst átveszi a babona.

A második rész drámai szerkesztésű. A várakozás-várakoztatás egyrészt a feszültség fokozását szolgálja, másrészt a hallgatók ellenállásának megtörését. Cipolla sziporkázik: kártyatrükköt mutat be, majd hipnózist. Igazolni akarja azt az elméleti tételt, hogy van szabadság és van akarat, de nincs szabad akarat. Az szereplők különböző módon próbálnak ellenállni: egy, a nyitójelenetben nyelvét kiöltő fiú, majd a magát mutatványnak kíváncsiságból alávető római úr. A végkövetkeztetés, hogy az ember szabadsága, akarata törékeny, s nem szabad olyan helyzetet teremteni, amiben azt külső erők megtörhetik.

Tartalom :

A regénybeli író és felesége két gyermekükkel egy olasz fürdőhelyen nyaralnak. Torre di Venere életében ilyenkor főszezon van, nagy a nyüzsgés, rengeteg a turista. A család is gyakran üldögél egy hangulatos kis étteremben, az Esqisitóban, ahol Mario szolgálja ki őket. Ő az a pincér, akiről a történet szól. A családi vakációt azonban kellemetlenségek sora tarkítja: először kell szembesülniük kell azzal a ténnyel, hogy nem egyenrangúak az olasz arisztokratákkal, majd egyik gyermekük szamárköhögése jelent veszélyt az előkelő csemetékre, minek következtében el kell hagyniuk a szállodát, majd nyolcesztendős kislányuk "meztelenkedése" miatt fizetnek pénzbírságot.

Egy este elmennek megnézni a híres hipnotizőr, Cipolla produkcióját, aki egymás után erőszakolja rá akaratát a közönség soraiból kiválasztott médiumokra, és olyan helyzetbe kényszeríti őket, amelyekben elvesztik emberi méltóságukat. Cavaliere Cipolla bizonyos "Utazó virtuóz", "mulattató művész", "illuzionista". Valójában hipnotizőr, csúf, erőszakos, veszedelmes kis ember, ki nem fiatal, de életkorát nehéz pontosan meghatározni. Bűvöletének senki nem tud ellenállni, minden jelentkező ki van szolgáltatva hatalmának. A vezér és az "idomított tömeg" kapcsolatát vetíti ki, hol egyenkénti szembeszállás ugyan lehetséges, de csoportban már egyértelműen lelkesednek érte. Egyedül az egyszerű pincérfiúnak van elég erkölcsi ereje és bátorsága ahhoz, hogy radikális eszközzel véget vessen a varázsló embertelen komédiájának. Pisztolyt ránt és lelövi a varázslót. A nézők dermedten figyelték a jelenetet, majd sikoltozás lett a teremben. Az emberek lefogták Mariot, a gyerekek nem is fogták fel mi történt, csak azt kérdezték: vége van-e már a mutatványnak? Cipolla szerepe - miszerint sárba tiporja az emberi szabad akaratot - a fasizmus megfelelője is lehet, ám Mann ezt nem közli határozottan.
Súlyos ítéletet mond az emberiség felett: eltűrjük a megaláztatást, nemcsak a másokét, a magunkét is. Mindannyian a varázsló pusztító, értelmetlen hatalmának részesei vagyunk, amíg nem szállunk szembe vele. Csak a szembeszegülés, Mario magatartása mentheti meg életünket és értékeinket.

 




Professzionális Tárhely