Professzionális Tárhely

Franz Kafka :

                                                                                        Az átváltozás


A szerzőről :

Franz Kafka Prágában látta meg az éltető Napot, 1883. július 3-án. Anyja Julie Löwy, a német-nyelvű zsidó polgárság egyik vezető családjából származott, apja Herman Kafka pedig cseh származású, saját erejéből felemelkedett jómódú zsidó divatkereskedő volt. Franz nehezen tűrte, hogy apja kereskedői sorsot szán neki, s alig törődik az ő írói ambícióival. Iskolába Prágába, az óvárosi német állami gimnáziumba járt, majd jogásznak tanult. Doktorátusát 1906-ban szerezte meg. 1902-ben ismerkedett meg barátjával (és később hagyatékának kezelőjével) Max Broddal, aki bevezette Prága egyik intellektuális körébe. Franz már tizenhat éves korától írt, de csak 1904-től kezdett napi rendszerességgel alkotni. 1908-1922 között biztosítási tisztviselőként dolgozott, és míg nappal a hivatali balesetekről, biztosítási ügyekről írt beszámolókat, éjszakánként a szépirodalommal foglalkozott. Munkája írói stílusán is megmutatkozott, hiszen a műveiben is használt hivatali nyelvezet lehetővé tette számára, hogy elkerülje az érzelmi és erkölcsi állásfoglalást, amit így az olvasóra hárított.

1908-ban jelent meg első prózai műve a Hyperion című folyóiratban, négy évvel később pedig első kötete, mely a Megfigyelés címet viselte. 1913-ban "A fűtő" került kiadásra, mi az Amerika című regény első fejezete volt. Sokkal több írása nem is jelent meg éltében, ami mégis, az csak kis példányszámú lapokban, szűk kör ismerete által.

1917-ben diagnosztizálták tüdőbaját, akkor egy cseh falucska szanatóriumába költözött.
Állapota romlása miatt 1922-ben nyugdíjba vonult. Szerelmi élete igen kusza volt, sosem talált benne igaz boldogságot. Több jegyesség után mégsem vezetett oltárhoz senkit. Magányos volt, akit az írás éltetett. Halála előtt megkérte Max Brodot, hogy égesse el kéziratait, Brod azonban nem teljesítette kérését, és nem sokkal barátja halála után megjelentette kiadatlan műveit, köztük három regényét az Amerikát, A pert és A kastélyt. Kafka 1924. június 3-án halt meg Kierlingben.

A műről :

Kafka műveit olvasva gyakran találkozhatunk azzal a ténnyel, hogy a legmeghökkentőbb dolgok a legtermészetesebb módon válnak nyilvánvalóvá, s olvadnak össze valóságos eseményekkel. Amikor megtudjuk, hogy a történet elején egy ember arra ébred, hogy féreggé változott, nem is a történteken lepődünk meg igazán, hanem azon, hogy ez mennyire magától értetődőnek tűnik. Kafka ugyanis kiválóan értett a groteszk alaphelyzetekben rejlő lehetőségek kihasználásához. S ahhoz is, hogy kivülállóként, tárgyilagosan számoljon be az események menetéről, túlzások nélkül. S éppen ez erősíti fel végletekig a groteszk hatást.
A mű értelmezése itt is a lehetőségek sokféleségét vonultatja fel. Gregor Samsa féreggé változásának számtalan oka lehet. Egyrészt örömtelen, sivár életet élt, s emberi lényét már régen elvesztette, mire ténylegesen is bogárrá változott. Munkájában sem lelte túlzottan örömét, ki volt szolgáltatva főnöke megaláztatásainak, keresetéből apja adósságait törlesztette, ki szintén zsarnokoskodott fölötte. Egész családja úgy vélte, hogy neki az az egyetlen dolga az életben, hogy az ők kényelmes létüket biztosítsa, holott mindannyian képesek lettek volna eltartani magukat. Samsa ugyan szövögetett afféle bátortalan terveket, hogy elhagyja a családját és a saját életét éli, de ezek inkább csak ábrándozások voltak. Az elbeszélés fantasztikus elemei tulajdonképpen az akarat nélküli, bábként élt élet kivetítéseként nyilvánul meg.
Az átváltozás többféleképpen értelmezhető mű. Címe egyértelmű rájátszás Ovidius Metamorphosis (Átváltozások) című művére. Míg Ovidiusnál az átváltozás egy egyértelmű isteni akarat következménye, addig Kafkánál éppen ez az egyértelműség hiányzik a történetből. A legtöbb Kafka írásától eltérően Az átváltozás a klasszikus novella szabályai szerint íródott, s mindössze egy fantasztikus dolog történik csak, az pedig az utazó ügynök féreggé változása. Ezt az egy csodát kell elfogadnunk, utána már valósághűen írja követhető a hős sorsa. Noha Kafkát nem tekinthetjük határozottan realista írónak, még majdnem beleillik ebbe a kategóriába. Mert a realista értelmezi a valóságot, feltárja az emberi viszonylatok összefüggését, és kikutatja a cselekedetek indítékait. Eközben Kafka lemond bármiféle magyarázatról, helyette bemutatja a magára maradt embert, aki már semmit sem ért sem a körülötte kavargó világból, sem abból, ami személy szerint vele történik. A történet jól ábrázolja a hanyatló Osztrák-Magyar Monarchia hivatali gépezetét, melyet saját bőrén is jól ismert. Mondhatni, hogy a paródia paródiáját készítette el egy olyan érvényes szatírával, minek hatása szinte rémregény értékű. Mindennek megmutatta a másik oldalát, jelen esetben azt a többséget, aki nem érti a körülötte működő világot. Az elembertelenedés rémületét fogalmazta meg, amikor minden értelmetlenné, kiszámíthatatlanná és félelmetessé vált. Senki nem ért semmit abból, ami történik, s mintha az író is bevallaná, hogy hiába él a világ közepében, fogalma sincs, mi miért és hogyan van. Mindezt persze úgy mondja el, mintha a legtermészetesebb dolgokról számolna be, méghozzá a legközvetlenebb hangon. Stílusa világos, egyszerű, az alkalmazott képek szemléletesek. A legképtelenebb helyzetek, a legváratlanabb fordulatok hétköznapi mozzanatokként kerülnek a történetekbe. És ez a külsejében realista megnyilvánulás csak fokozza az irrealitás rémisztőségét.

Tartalom :

Gregor Samsa egy kereskedelmi utazó, ki cége megbízásából textilmintákkal üzletelt. Egy szép napon arra ébred, hogy emberi teste féreggé változott. Ám az átváltozás közvetlen okáról nem tudunk meg semmit. Mintha bűn nélkül bűnhődne.
Először nem is tudatosul benne a változás, rossz álomnak hiszi, s kötelességtudata is szeretné minél messzebbre hessegetni ezt a lehetséges tényt, hiszen neki dolgozni kell menni, a hajnali vonatot már így is lekéste. Családja sem érti, miért nem indult még el, anyja sír, pedig még nem is tudja, mi történt. Mikor kiderül, nagy pánik uralja el a családot. Apja először sírógörcsöt kap, majd bottal kergeti torz külsejű fiát, anyja elájul, húga megdöbben, majd sajnálja őt, a cselédlány viszont térdre roskadva könyörög az elbocsátásért. Gregor az átváltozás után is embernek érzi magát, emberi módon gondolkodik. Érti családtagjai szavait, de ő már nem tud az emberekkel kommunikálni. Többnyire korábbi életén gondolkodik, aggódik családja jövőjéért, kik ezek után kénytelenek munkába állni. Gregor fokozatosan kezd alkalmazkodni új életéhez, családja pedig fokozatosan kezd lemondani róla. Előbb az emlékeit veszik el azzal, hogy átrendezik, majd kiürítik szobáját, mit végül lomtárnak használnak, s amiben Gregor is csak egy felesleges lom.
Apja almákkal dobálja meg, az egyik csúnyán megsebesíti. Gregor sebesülései tulajdonképpen a családjától kapott lelki sebek. Fáj a teste és a lelke, s nem is eszik többet, éhhalálra ítéli magát. De a tényleges halálos ítéletet húga mondja ki rá:"meg kell szabadulnunk tole", és Gregor megszabadítja magát családjától. Hiszen ekkor is csak családjára gondol, nekik akar jót, hogy ők boldogok legyenek. Ezért eltűnik az életükből. Eltűnésével családja felsóhajt, mert újra ringatózhat a rendezett polgári lét illúziójában. Testét végül saját apja tapossa el, tetemét a takarítónő egyszerűen a szemétlapátra söpri, s kidobja a szemétbe.

Mivel ez a tragédia groteszk színben jelenik meg, nem lehet felszabadultan, viszolygás nélkül nevetni rajta.

 




Professzionális Tárhely