Professzionális Tárhely


   Bertold Brecht :

                                       

                                            Kurázsi mama és gyermekei

 


A szerzőről :

Bertold Brecht, a német drámaíró, költő, prózaíró, kritikus, színházi rendező 1898. február 10-én született Augsburgban. Gazdag polgári családból származott, apja egy papírgyár főrészvényese és igazgatója volt, így fia számára biztosítani tudta a kitűnő nevelést. Brecht már gyerekkorában is szívesen verselt, első kötete tizenhat éves korában jelent meg. Okos, de nyughatatlan természet volt, hiszen a tanulás érdekelte, de az iskolai fegyelem korlátait már nem bírta elviselni. Miután sikerült átvészelnie a reálgimnáziumot, 1917-ben a müncheni orvosi egyetemen folytatta tanulmányait. A háború végén behívták katonának, s orvostanhallgatóként egy katonakorházban szolgált. Első drámáját - a Baalt - 1918-ban írta. A polgárpukkasztó műben az életörömöt és a szexualitás ünnepelte.
Egy évvel később kapcsolatba került a baloldallal, és belépett a Független Szociáldemokrata Pártba. Ebben az évben írta a Dobszó az éjszakában című szatirikus színművét a háborúból hazatért katonákról, mellyel jelentős sikert ért el. 1921-ben abbahagyta egyetemi tanulmányait, és Otto Falkenberg müncheni kamaraszínházánál lett dramaturg. Egy évvel később feleségül vette Marianne Zoff színésznőt, akitől később elvált, és 1928-ban Helen Weigell színésznővel házasodott össze, akivel élete végéig együtt élt.

A világhírnevet az 1928-ban bemutatott Koldusopera című zenés dráma hozta meg számára, minek zenéjét Kurt Weill szerezte. Drámaelméleti munkái is egyre nagyobb jelentőséggel bírtak. Az epikus színházról szóló elméletében a nézőt a cselekmény részesévé kívánta tenni, s olyan színházat szándékozott létrehozni, mi epikus történéseket, közérdekű problémákat tárgyilagosan tár a néző elé, s távolságot teremt a színpad és a néző között. Szerinte a színház elsődleges feladata a tanításban van. Drámáiban parabolák, közbeszólások, betétdalok és feliratos táblák figyelmeztették a nézőket, hogy ne érzelmeikkel, hanem józan értelmükkel vegyék tudomásul a darab eszmei mondanivalóját.

1927-ben egyre komolyabban kezdett érdeklődni a marxizmus iránt. A tőke elolvasása után még egy marxista szemináriumot is elvégzett. Kommunistának vallotta magát, és művészetét is a proletáriátus szolgálatába kívánta állítani. Miután 1933-ban Hitler hatalomra jutott, Dániába emigrált, hazájában pedig írásait és darabjait betiltották. Az emigrációban is folyamatosan írta antifasiszta drámáit, melyek közül a legkiemelkedőbb a Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban (1935-38), és az Állítsátok meg Arturo Uit (1941).
1939-ben Finnországban Hella Wuolijoki finn írónőnél vendégeskedett, majd családjával együtt a Szovjetunión keresztül az Egyesült Államokba utazott, ahol Santa Monicában telepedett le. Megpróbált Hollywoodnak is dolgozni, de nem járt sikerrel.

Legjelentősebb drámáit azonban a háború ideje alatt írta. A Galilei élete (1939) című tandrámában a tudósok felelősségét vetette fel. A Kurázsi mama és gyermekei (1939) című, a 30 éves háború idején játszódó történelmi drámájában azt bizonyítja, hogy a háborúkon valójában senki nem nyerhet. A szecsuáni jólélek (1940) című drámájának hősnője, a segítőkész Sen Te egyszercsak vagyonhoz jut, kapitalista lesz, és rá kell jönnie, hogy ha jót akar, ahhoz akár kíméletlennek is kell lennie. Az anyaságért vetélkedő két asszony ősi történetét dolgozta fel A kaukázusi krétakör című drámájában, mely nem sokkal a háború vége előtt, 1945-ben készült el.

Brechtet 1947-ben Amerika-ellenes tevékenységgel vádolták, ezért visszatért Európába, felségével előbb Zürichben töltöttek egy évet, majd 1949-ben az NDK-ban telepedtek le. 1949-ben Berlinben megalapította saját színházát, a Berliner Ensemble-t. A színház igazgatása és rendezése minden idejét lekötötte, írni alig volt ideje. 1953-ban a Pen Club elnöke lett. 1956. augusztus 14-én halt meg Berlinben.

A műről :

A darabot 1939-ben, Zürichben mutatták be, s bár a cselekmény a harmincéves háború idején játszódik, nem okozott nehézséget a valódi mondanivaló kitalálása. A történet 12 év eseményeit tárja elénk ugyanennyi jelenetben. Ezek a jelenetek ugyan önállóan is megállják helyüket - bár terjedelmük és jellegük is eltérő -, a dráma mégis egy tételt fejt ki részletesen: a háború minden emberi érték romlását, pusztulását idézi elő. Az események mellett a sorsok is haladnak előre, a háború hátterében a személyes drámák (családok széthullása) bontakoznak ki. A háború mindent elpusztít, ami egykor a civilizációt, a könyörületességet és a megértést jelentette. Az új értékrend új célja egyedül csak az életbenmaradás. A szereplőkben az író nem jellemeket, hanem magatartástípusokat mutat be. S azt, hogy csak úgy tud életben maradni, ha önzővé válik az ember.

Tartalom :

A központi figura Fierling Anna markotányosnő, kit mindenki csak Kurázsi mama néven ismer (kurázsi: bátorság merészség). A szerző szándéka szerint könyörtelen, hitvány jellem, akit semmi nem érdekel az üzleten kívül, ki még a háborúból is csak hasznot kíván húzni, s aki anyagi gyarapodása érdekében képes saját gyermekeit is feláldozni. Felfogását egy idézet jellemezi a legjobban: aki boldogulni akar annak "nyelni kell, nyelni kell, nincs más oltalom." Azért áll a háború szolgálatába, hogy el tudja tartani három gyermekét. Sokat tud a háborúról, csak a legfontosabbat nem tudja: az öldöklést, az embertelenséget nem lehet büntetlenül szolgálni.

A közönség mégis képes szívébe zárni Kurázsi mamát. Mert csodálni való életereje, hogy mindig képes mindent újra kezdeni. Három gyermeke van, három apától, egyetlen vagyona az echós szekere, ami a megélhetést biztosítja családja számára.

Már az első jelenetben megjósolja gyermekei halálát, mégis mindent kockára tesz a pénzszerzés reményében. Legidősebb fiát szeretné megmenteni a katonasortól, de mégis belépteti a seregbe. Eilif parasztokat ölt meg, s amiért régebben megdicsérték, egy fordulattal később kivégezték. Még anyjától sem tudott elbúcsúzni, mert épp üzleti ügyeit intézte, így azt sem tudta, hogy fia meghalt.

Stüsszi túl becsületes, ez okozza a vesztét. Anyja ugyan megmenthetné, de mikor fia holttestét elé viszik, azt is le kell tagadnia, hogy ismeri, így tisztességesen el sem temetheti.

Bár Kurázsi mama tette elrettentő, mégis a józan megfontolás vezeti. Mert mi is lenne a gyermekeivel, ha őt, a családfenntartót letartóztatnák? Lánya sorsában is felelős, hiszen akkor csúfítják el arcát, mikor anyja áruját védi. A lány némasága sokat elárul Brecht pozitív értékekről vallott felfogásáról. Kattrin reakciói azonban nagyon sokat elárulnak a háború kegyetlenségeiről, borzalmáról is. Mikor megtudja, hogy a katonák az éjszaka leple alatt be akarnak venni egy várost, felmászik egy kunyhó tetejére, és dobolni kezd. Nem fél a halálos fenyegetésektől sem, nem hagyja abba, végül lelövik, de a várost sikerül megmentenie. A Brechti iróniára jellemző, hogy a város megmenekülése után is hallhatjuk az ágyúdörgést, a háború nem ért véget, Kattrin tette tehát hiábavaló volt.

Kurázsi mamát a háború tette ilyenné. A darab nézése közben a befogadó fél rákényszerül arra, hogy végiggondolja: ő mit tenne ilyen helyzetben? Együtt lehet érezni a magára maradt anyával, hiszen az a kisember látható benne, ki igazi vesztese a háborúnak. Sokat élt, sokat tapasztalt asszony látható a színen, ki többször is tolmácsolja a szerző gondolatait, s ki beszédében éleslátásáról tesz tanúbizonyságot. Az az ember, kinek a győzelemért és a vereségért is nagy árat kell fizetnie. Mikor lánya holttestét látja, összeroppan. Egyedül az tartja benne a lelket, hogy fiát még láthatja, hisz nem tudja róla, hogy már rég halott. Ezért magát fogja a kocsijába, és megint nekivág a kalmárkodásnak.

 




Professzionális Tárhely