Professzionális Tárhely


Johann Wolfgang Goethe :

                                                                        Faust



A szerzőről :

Goethe alkotta meg pl. a "világirodalom" szót, és saját korában ő volt az új fogalom legnagyobb alakja. Munkásságának meghatározója a klasszicizmus, de művészetében rokokó és szentimentális vonások is megtalálhatók.

Feltörekvő polgárcsalád ifjú tagjaként született 1749-ben, a Majna melletti Frankfurtban. Előbb a lipcsei, majd a strassburgi egyetemen hallgatott jogot, doktorátusát is az utóbbi helyen szerezte meg. Ám ez a város nem csak ezen a területen játszott fontos szerepet a fiatal Goethe életében, ugyanis itt csatlakozott a német irodalmi forradalomhoz is. Útját - bárhol járt is - szerelmek kisérték, mely lányok és asszonyok Múzsákká is lettek.
1775 őszén mint vendég Weimarba érkezett, de hamarosan politikai karriert futott be. Karl August, uralkodó herceg kérésére elvállalta a nagyhercegség pénzügyi vezetését, 1782-től pedig miniszterelnökségét. A felvilágosult humanista - felhasználva helyzetét - reformintézkedésekhez látott, hogy szellemi központtá alakítsa az akkor hatezer lelket számláló települést. Ez a törekvése nem aratott osztatlan sikert, hivatali teendői is csak szaporodtak, alkotásra szinte alig maradt ideje. Ezért 1786-ban - hátrahagyva helyzetét s szerelmét, a nála hét évvel idősebb Stein bárónét - valósággal Itáliába menekült. Ott alkotó ereje is visszatért, s szinte újjászületett. Művészete a klasszicizmus felé fordult. Két évvel később tért vissza Weimarba, s megtartva államférfiúi rangját, a kulturális intézmények irányításával foglalatoskodott. Akkoriban lépett életébe jövendőbelije, a 23 éves szépséges Christiane Vulpius, kit csak 1806-ban vezetett oltárhoz, s aki 1789-ben egy fiúgyermekkel ajándékozta meg.

1794-ben lépett szövetségre Friedrich Schillerrel, kinek barátsága s együttműködése segítette világra a német klasszika műfaját. A műfajhoz tartozó harmóniával és antik szépségeszménnyel a századfordulón szembehelyezkedett a romantika álomvilága, mi ellen a két költő támadást is indított. Az új irányként megjelenő romantikát betegségnek tartotta, közben a romantikusok őt tekintették példaképüknek.

Felesége 1815-ben meghalt, idejét a '10-es '20-as években gyakran töltötte csehországi fürdőhelyeken, ahol élete utolsó nagy szerelmével is megismerkedett. Az akkor 17 esztendős lány megrettent a köztük lévő hatalmas korkülönbségtől, s nem Lett Goethe felesége. Ezért ő is lemondott a házasságról, s már csak költészetének élt. Bár Weimar már zarándokhellyé vált miatta, a sok látogató között szinte teljesen egyedül maradt. Nem élt már senki azok közül, akiket valaha szeretett. Halott volt Herder, Schiller, Christiane, Steinné, pártfogója Karl August herceg, és saját fia is. Haláláig folyamatosan dolgozott, nyugtalan szelleme nem ismert megnyugvást. Végül 1832. március 22-én, karosszékében örökre megpihent.

A műről :



A Goethe életmű leghatalmasabb darabja, ez a kétrészes drámai költemény a romantika jegyében született. A líra és a dráma műnémének határai elmosódnak benne, mert valójában lírai alkotás, s a párbeszédes drámai forma csak külső burok. Eredetileg Goethe sem tervezte a mű színpadi bemutatását, ezért a költőien tálalt filozófiai eszmék mellett háttérbe szorultak a színdarabok megszokott követelményei. A dráma igazán értékes szépségei ezért igazán csak az olvasónak tárulnak fel, s csak kevésbé a nézőnek.

A szerző szinte teljes életén át - több mint hatvan éven keresztül - dolgozott a Fauston. Koncepciója már fiatal korában szeme előtt lebegett, csupán a sorrendben nem volt még egészen biztos.
Megformálásának ötletét az a történelmi személy adta, aki a reneszánsz kor jellegzetes alakja volt: tudós, mágus, varázsló, jós és vásári mutatványos is egy személyben. Faust a valóságban 1540 körült halt meg egy Rajna melletti német városkában. 1587-ben pedig már olvasható volt az első megjelent könyv is, mely Faustot Ég és Föld titkainak ismerőjeként mutatja be, ki még az ördöggel is szövetségre lépett, ezért - a reformáció szigorú vallása szerint - elkárhozott. Goethe "csupán" annyit változtatott ezen a verzión, hogy az ő Faustja már nem kárhozik el, tudása inkább erénnyé válik.

Tartalom :

Az örök ember, ki sosem lehet elégedett önmagával, vágyi újabb és magasabb célok felé repítik, akarata sem ismer határokat. Faust talán bármelyikünk lehetne. Hiába tanult végig minden tudományt, úgy érzi: semmit sem tud a világról. Élete sivár, örömtelen, nem rendelkezik sem vagyonnal, sem hatalommal. Vágyai a legtitkosabb csodák felé vezérlik, a mágiához, amiben viszont csalódnia kellett, hiszen a Föld szellemének megidézésével sem elégítette ki tudásvágyát. Keserűségében öngyilkosságra gondol, de szörnyű tette előtt megszólalnak a húsvéti harangok, melyek gyermekkori emlékeket juttatnak eszébe, így végzetes tettét elhalasztja. Zord gondolatai még akkor is fejében zsonganak, mikor Wagner nevű tanítványával az ünnepi sokaságban sétál. Nyomába szegődik egy fekete uszkár kutya, mi egészen hazáig kiséri. Dolgozószobájában az ördög Mefisztóvá változik, s alkut köt a fásult, életből kiábrándult tudóssal. Ígérete szerint boldoggá teszi és teljesíti a tudós minden kívánságát, ha a túlvilágra érve neki adja lelkét. Faust belemegy az alkuba, szerződésüket vérével pecsételi meg, de feltételül szabja, hogy Mefisztó őt valóban boldoggá és megelégedetté tegye. Könnyedén írja alá a szerződést, mert nem hiszi, hogy akár egyetlen ilyen pillanat is adódhat. Az első rész gerincének a szép és fiatal polgárlány, Margit tragédiája szolgáltatja. Mefisztó segítségével Fauszt elcsábitja Margitot, kinek kitudódik szégyene, elemészti újszülött gyermekét, s halálra ítélik. Margit akkor is a bűnhődni akar s a vérpadot választja, mikor Faust felajánlja neki Mefisztó segítségét. Faust kétségbeesetten hagyja el a lányt, kinek lelke a Mennyben talált otthonra.

A második rész szintén nem teljesíti be Faut boldogság utáni vágyát. Nagy lehetőségeket ad neki a császári udvar, de őt az antik szépség és harmónia utáni vágya Hellász földjére viszi. Ott találkozik Helénával, ki fiút (Euphorion) szül neki. A fiú a szabadság, költészet és ifjúság jelképe, ezért szabadon szeretne szárnyalni a világban. Egy sziklacsúcsról rugaszkodik neki, de fölszállás helyett lezuhan, s halálra zúzza magát.
Faust ezután visszatér saját korába, a jelenbe. Megmenti a császárt, aki jutalmul egy mocsaras, elhagyatott vidéket ad neki. Gátakat emel, csatornáz, termő területet alakit ki, de munkája során megöregszik és megrokkan. A jövő látomása azonban elbűvöli:

Ha látnám a síkon át
e nyüzsgést, szabad nép szabad honát,
a pillanathoz esdve szólnék:
Oly szép vagy, ó, ne szállj tovább!
Ne mossa el megannyi millió év
halandó-életem nyomát. -
E boldogság sejtelme elragad,
s már üdvözít a legszebb pillanat.

Itt teljesedik be az alku. A nem remélt boldogság pillanatának elérése elindítja Mefisztó szolgáinak hadát, kik elragadni tervezik Faustot. Ám akkor színre lép egy angyalsereg, és elzavarja az alvilági szörnyeket.
Goethe ezzel megváltja Faustot, s nem engedi elkárhozni. A világ titkainak kutatása helyett a közösségért végzett alkotó munkában találta meg élete értelmét. Ebben a műben az ördög is eltér az átlagostól. Mefisztó szembeszegülésével is segíti Faustot, így a világrend előrelendítő erejévé válik. Ezzel Mefisztó is tisztában van, hisz ezt mondja Faustnak, mikor azt kérdi tőle, ki is ő valójában?: "Az erő része, mely örökké rosszra tör, s örökké jót mivel." Tehát a tagadás nem hagyja, hogy az ember belesüllyedjen a megelégedettség tétlenségébe, hanem örökké új célokat ad számára.

 




Professzionális Tárhely