Professzionális Tárhely

 Franz Kafka :

                                                                        A per



A szerzőről :

Franz Kafka 1883. július 3-án született Prágában. Apja Herman Kafka szegény származású, cseh anyanyelvű zsidó divatkereskedő volt. Ehhez a réteghez tartozott édesanyja Julie Löwy is, a szülők pedig ebben a szellemben nevelték fiukat és három lányukat is. Apja saját erejéből vált jómódú divatkereskedővé, s szerette volna, ha félénk, érzékeny fiából is üzletember válik. Franz sokat szenvedett ettől, s a beteges, gyenge fizikumú fiú zsarnoknak látta apját.

Gyermekkorát meghatározta a hely, ahol élt, valamint az is, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia állampolgára. De úgy érezte, hogy sem csehnek, sem németnek nem fogadják el. Középiskolába Prágába járt, jogi tanulmányait is ebben a városban folytatta, 1906-ban doktorált.

1902-ben ismerte meg barátját (ki később hagyatékát is kezelte) Max Brod-ot, aki bevezette Prága egyik intellektuális körébe. Ugyan már tizenhat éves korától írt, de korai írásait mind elégette, s csak 1904-től kezdett napi rendszerességgel alkotni. 1908-1922 között biztosítási tisztviselőként dolgozott, és munkája irodalmi munkásságára is rányomta bélyegét. Ugyanis alkalma volt szemügyre venni a bürokrácia gépezetének félelmetes működését, és naponta találkozhatott ügyeiket intéző kiszolgáltatott kisemberekkel is. Szűk baráti körétől eltekintve magányosan élt, családjával sem volt jó a kapcsolata. Elszigeteltségében szerepet játszott tüdőbetegsége is, mi egyre erősebben uralkodott el rajta. A szerelemben sem találta meg a boldogságot, több jegyesség után végül sosem házasodott meg. Pedáns, precíz hivatalnok volt, lelkiismeretesen végezte munkáját, de mindig őrlődött munkája és írói hivatása között.

Napközben hivatali balesetekről és biztosítási ügyekről írt beszámolókat, éjszakánként pedig a szépirodalommal foglalkozott. Első publikációja 1908-ban, a Hyperion című folyóiratban jelent meg. Megfigyelés címmel 1912-ben jelent meg kötete, majd megírta Amerika című regényét, minek első része A fűtő címmel volt olvasható nyomtatásban.

1923-ban megpróbált kitörni hivatalnoki életformájából, s szerelmével Berlinbe utazott, hogy szabad íróként alkothasson. Betegsége azonban nem engedte sokáig ezt a szabadságot, s a Bécs melletti Kierling Szanatóriumba költöztek. Utolsó heteit ebben a szanatóriumban töltötte, ott is halt meg 1924. június 3-án. Életműve nagy része kéziratban maradt fenn, mit barátja rendezett nyomdai kiadás alá.

A műről :

A keletkezés közvetlen előzménye valószínűleg Kafka Felice Bauerrel kötött eljegyzésének felbontása volt. Az esemény egy szállodában történt, miről Kafka naplójában olyan tömörséggel számolt be, mintha törvényszéki tárgyalás külső, ironikus szemlélője lett volna.
Naplóiban, leveleiben így emlékezik: "(1914.) július 23. Törvényszék a szállodában. Az út a bérkocsiban. F. arca. A hajába túr, ásít. Hirtelen nekifohászkodik, és jól átgondolt, régóta kipróbált, ellenséges dolgokat mond..
A szülőknél. Az anya szórványos könnyei. Felmondom a leckét. Az apa minden szempontból helyesen fogja fel. Külön miattam jött haza Malmöből. Éjszakai utazás. Ingujjban ül. Igazat adnak nekem, nincs mit felhozni ellenem, vagy legalábbis kevés. Ördögi a tökéletes ártatlanságomban. Bl. Kisasszony látszólagos bűnössége."
A per megírásának másik oka pszichológiai eredetű lehet. Hiszen Kafka számára az írás az élet egyik alapfeltétele volt. Egyféle terápia az életbenmaradáshoz. Augusztus 15-én kezdte el írni a regényt, naplójában nagyon örült az írás tényének. "Néhány napja írok, csak maradna így. Annyira védett, s a munka fedezékében lapuló ma nem vagyok, mint két évvel ezelőtt, de mégis hozzájutottam valamilyen értelmes célhoz, rendezett, üres, tébolyult agglegény életemnek van valami igazolása. Újra tudok párbeszédet folytatni önmagammal, és nem a teljes űrbe bámulok."
Harmadik okként a kor történelmi hátteréről csak ritkábban tesznek említést. Ferenc Ferdinánd meggyilkolása elindította a világégést. Az addig megszokott világ alapjaiban megváltozott, összeomlott minden, mit addig szilárdnak hittek. A harc módja is más volt, mint a "boldog békeidőkben".

Tartalom :

Kafkát olvasva, titokzatos erők kezdik dobálni kényükre-kedvükre a nyájas olvasót, miközben az vizsgálni kezdi magát, vajon nem követett-e el valamit, amiért nem lehet tudni, kik, miféle eljárással teszik tönkre az életét. Mintha idegenek közt élne, mindenkitől idegenül.
A szerző egész írói művét meghatározzák élményei, vagyis az idegenség, a kiszolgáltatottság, a mindent behálózó hivatali rendszer áttekinthetetlensége. Erről szól leghíresebb regénye A per is, melyben a történet hőse ellen peres eljárás folyik. Ebben még nem is lenne semmi különös, de sem a szereplő, sem az olvasó nem tudja meg sosem, hogy mi a vád ellene, s kik ítélkeznek felette. Félelmetes kísérteteknek tűnnek a védők s a vádlók, nem tudhatni, hogy megértik-e, amiről beszél nekik, és hogy mit jelent az, amit ok mondanak. Érdekes, hogy az író főhősét K.-nak nevezi, mintha saját nevének első betűjét használni, némi utalásként. Mintha Kafkával történne ez a kísérteties és egy pillanatig sem érthető eseménysorozat. Talán nem is hagyományos regénystruktúráról van szó. Tíz fejezetre lett osztva, mit Max Brod rendezett össze Kafka halála után. A lazán egymáshoz kapcsolt részeket a főszereplő személye köti össze, kinek nem csak neve hasonlít Kafkáéhoz, hanem életkörülményei és munkája is. Josef K. a regény elején - amikor letartóztatják - harmincéves, a mű végén - amikor kivégzik - harmincegy, vagyis éppen annyi, mint Kafka a regény írásakor.
Keretes mű. Mondhatni, az első szótól az utolsóig. Az első fejezet első mondatától kezdve: "Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert noha semmi rosszat nem tett, egy reggel letartóztatták." Egészen az utolsó fejezet utolsó mondatáig, amikor a kétségbeesett kérdés elhangzik: "Hol a bíró, aki sohasem látott? Hol az a felső bíróság, ahova sohasem jutott el?".
De végighúzódik egy rendezői elv is, ami a szerző életével függ össze. Kafka jogot végzett, s a hivatali működés rendjét is alaposan ismeri. Mindenesetre kezdetét veszi Joseph K.-nak, egy bank lelkiismeretes cégvezetőjének furcsa vesszőfutása, kapkodó, céltalan védekezése, majd belenyugvása a láthatatlan bíróság ítélete ellen. Az sem véletlen tehát, hogy a cselekmény egy büntetőügyi per keretein belül zajlik. Az első megközelítéskor minden valóságosnak tűnik, de minden reális elem hajlik az abszurditásra. Hiszen ez nem egy valóságos per. Nincs vádló, bíró, se szabályos tárgyalás. S a legfontosabb kérdés sem derül ki, hogy Josef K. vajon ártatlan vagy tényleg elkövetett valamit?
Persze a regény többféle értelmezést is kaphat. A reális és irreális elemek keveredése jellemző Kafka korábbi műveire is.
Nem érthető a főhős bűnhődésének oka, hiszen igyekvő hivatalnok, aki magánéletében példásan beosztó, szerény ember. Egyik ok talán az, hogy élete képletté lett, elvesztette a választás szabadságát. Erre más emberi kapcsolatok elsorvadása hívja fel a figyelmet. K. úr nem találja helyét az emberek között. Erre halványan utal Elzával, édesanyjával, valamint Bürtsner kisasszonnyal és Hasterer államügyésszel való kapcsolata. K. úr egy olyan világban találja magát, ami felett a törvény uralkodik de K. erről nem tud, így a védelmet sem találja meg ellene. A nem ismert törvény pedig groteszk detektívei, papja, valamint a kivégzők útján érvényesíti akaratát. K. úr eleinte próbál védelmet keresni, de azt sehol sem találja. Még a dómban őt vígasztaló papról is kiderül, hogy a bíróság tagja, és a börtön káplánja. Joseph K.-ban megfogalmazódik az eredmény, a történet tanulsága: a hazugságot avatják világrenddé.

Kafka regényével mítoszt teremtett. A láthatatlan bíróság kegyetlen látomás volt a társadalomtól elidegenedett hatalom erőszak mechanizmusáról.

 




Professzionális Tárhely