Professzionális Tárhely


         Gogol :

                                                                    A köpönyeg



A szerzőről :



Orosz író. Dosztojevszkijtől származik az a híres mondás, hogy az egész orosz irodalom Gogol Köpenyének az ujjából bújt ki. Azt pedig jól tudjuk, hogy ez az orosz irodalom, az orosz nagyrealizmus döntő hatással volt és van az egész világirodalomra. Gogol az élő széppróza egyik legfontosabb egyenes ági őse. Sokan tartották minden idők legnagyobb humoristájának.

Ukrajnai kozák család gyermekeként látta meg a napvilágot, 1809. április elsején. Gyerekkorát szülei birtokán töltötte, s már akkor kibontakozó művészi érdeklődését kezdetben édesapja verseivel és színjátékaival elégítette ki. Ő maga is játszott komikus szerepeket kisebb társulatoknál, de akkoriban még a festészet gondolatával is kacérkodott. 1828-ban Pétervárra költözött, egy évvel később pedig külföldi utazásra indult. Amikor visszatért, minisztériumi kishivatalnoki állást vállalt, majd leányiskolai történelemtanár lett. Ott ismerkedett meg Puskinnal, akinek megmutatta frissen fabrikált verseit. Puskin tanácsára megírta az Esték egy gyikanykai tanyán (1831-32) című elbeszéléskötetét, ami híressé tette. Azonban nem csak bátorítást kapott Puskintól, hanem felhasználható irodalmi témákat is. 1834-ben a pétervári egyetem egyetemes történeti tanszékének adjunktusává nevezték ki. Ezt a pozíciót azonban csak egy évig vállalta el, mert utána minden idejét az írásnak szentelte. Az író romantikus korszakához tartozik a Mirgorod (1835) című elbeszéléskötete, de az Arabeszkek (1835) kötetének darabjai, a Nyevszkij Proszpekt és az Egy őrült naplója már a realizmus korszakának részei. Csakúgy, mint Az orr (1835), A revizor című vígjátéka (1836), A köpönyeg című elbeszélése (1841) és a Holt lelkek című regénye.

Gogol 1836-ban elhagyta Oroszországot, járt Párizsban, megfordult Rómában is, kiszakadva a valóságból bolyongott a világban, elzarándokolt Jeruzsálembe, ahonnan 1848-ban, leromlott szervezettel tért végleg haza. Utolsó éveit súlyos depresszióban töltötte. 1852-ben egy templom falánál napokon keresztül imádkozott étlen-szomjan, hogy az ég bocsánatát kérje. Egy reggel halva találták ott. Éhen halt.

A műről :



Gogol többszöri átdolgozás után, a revizorral csaknem azonos időben fejezte be elbeszélését 1842-ben. A mű magyar címe Arany Jánostól ered, aki német nyelvről kezdte el fordítani. Az írás legjellemzőbb vonása a groteszk világszemlélet és ábrázolásmód. Az író olyan világot épített fel főhőse köré, melyben minden lehetséges, fittyet hányva a valóság törvényeire, s amiben a látszat és valóság elvesztik jelentőségüket. Akakij Akakijevics kishivatalnok világa korlátolt, zárt világ, meglehetősen behatárolt gondolat- és vágykészlettel. Ezen adottságok pedig kiváló lehetőségeket teremtenek a művésznek a túlzásokra, arra, hogy a részletekkel megbontsa a világ megszokott értékrendjét. Akakij Akakijevicsnek még vágyai sem lépik túl e világ határait, s csak ebben a világban válhat az élet értelmévé egy köpönyeg, s az érzelmek netovábbjává egy betű jól sikerült megformálása. Ebben az értelmezésben a főhős haláláig tartó rész tekinthető a fantasztikus momentumnak, s a halált követő szellemjárás pedig a valóság világának. A mű groteszk hatását, erősíti a megformált világ, s az egymással ellentétes stílus és nyelvi réteg is. A tudatosan körülményes, cirkalmas hivatali nyelv mellett fellelhető a könnyebb adomázó stílus is, bizonyos kulcshelyeken pedig a szentimentális, erőteljesen érzelmes frázisok. Eszmetörténeti megközelítésben A köpönyeg azt mutatja be, hogy a természetes és megszentelt közösségből a véletlenszerű és esetleges közösségbe került ember mivé képes válni. Jól látható, hogy az ember miként veszti el személyiségét, önmagát; hogyan rendelődik alá az önmaga által létrehozott irányítórendszernek, bürokráciának és törvényeknek. Nem önmaga, személyisége a fontos, hanem az általa betöltött szerep. Ezért válhat Akakij Akakijevics számára a köpeny megszerzése az élet értelmévé, elvesztése pedig az élet értelmének elvesztésévé. Ebben az értelmezésben a mű zárlata a megkésett írói igazságszolgáltatás a megnyomorított Akakij Akakijevics számára.

Tartalom :

A köpönyeg a pórul járt kistisztviselő tragikomédiája, aki mindentől megtartóztatja magát, csakhogy legyen egy szép, új köpenye. És amikor végre megvan az áhított köpeny, azonnal ellopják. Hiába jár hivatalról hivatalra, csak közömbösséggel és bürokráciával találkozik, de köpenye nem kerül elő. Ebbe belehal, és ettől kezdve kísértete rémíti a pétervári utca járókelőit, amikoris az éj leple alatt leráncigálja az emberek köpenyeit. Aligha van jobb példa arról, hogy a mesébe forduló téma hogyan szolgálhatja a társadalmi valóság kritikus ábrázolását.

 




Professzionális Tárhely